Mostanában rendszeresen elkövetem azt a hibát, hogy nem csak egy, az általam jónak ítélt, hírközléssel foglalkozó platformon keresem a tájékozódási pontokat, hanem rendszerint megnézek másik oldalakat is, hátha több szemszögből teljesebb igazságot kaphatok.
Mindig elhiszem, hogy ezúttal tényleg nem követek el hibát, ha megnyitok egy általam kétesnek ítélt portált, mégis mindig megbánás az akció vége.
Hogy miért? Mert nem elég, hogy mindenki ujjal mutogat a másikra, ahelyett, hogy tényeket közölne, de még az sem megy szinte egyik portálnak sem, hogy normálisan fogalmazzák meg a - nem kicsit elfogult - véleményüket. Mindenkit címkékkel próbálnak besorolni valamelyik szélsőséges oldalhoz, hisz szinte teljességgel kizárt, hogy valaki esetleg középen akarjon állni, ezt ráadásul úgy, hogy sokszor még a jelent is összekeverik a múlttal, ha igeragozásra kerül a sor.
Feltűnt, hogy aki nem ért egyet a kormánypárti sajtóorgánumok által leadott cikkekkel, azok libsik, komcsik, de minimum hazaáruló idióták vagy Soros-bérencek; akik pedig nem értenek egyet az ellenzéki oldalakkal, azok Fidesz által fizetett, nacionalista, orosz imádó, kétharmadozó söpredékek.
De vajon mi van akkor, ha valaki se nem nyilas (azaz majdnem náci), se nem komcsi?
Nem-nem, rossz válasz, ha arra gondolt, hogy ilyen létezhet. Ebben az országban, ha saját véleménye van, akkor legalább az egyik, de ha rendszeresen mindkettő, na akkor az igazi.
Persze nem csak az oldalak szerint lehet megbélyegezni az embereket, hanem bőrszín (migráns), nemi identitás (buzi), és korcsoport (kispöcs) alapján is. Azért mégsem járná, ha összesen két lehetőség közül lehetne válogatni. Az már feszegetné a diszkrimináció határait!
Igazából az az érdekes, hogy senki nem figyel a másikra, senki nem próbál rendes, érveken alapuló vitákat levezényelni, esetleg részt venni ilyeneken. A magyar politikában jelenleg mindenki méregeti, kinek nagyobb, ami a gatyájában van, de ahelyett, hogy kicsapnák vele egymás szemét, csak beszélnek róla, és aki mást gondol, az rohadjon meg, mert amúgyis-az-enyém-sokkal-nagyobb.
Itt az igazi probléma nem azzal van, hogy mindenki a saját akaratát akarja a másikkal szemben érvényesíteni, hanem azzal, hogy ahelyett, hogy esetleg elgondolkoznának azon, hogy kivételesen talán ők hibáztak, csak arcon köpik a másikat egy jelzővel, írnak róluk egy cikket, aztán az adott oldal szimpatizánsai mehetnek csámcsogni - lehetőleg arc és valódi név nélkül - a komment szekciókba.
A másik, ami baromira nincsen rendjén, az az, hogy sokszor két címkézgetés között elveszik a valódi hírértékkel rendelkező tartalom. XY egy szoci pöcs, szóval lehetőleg ne is beszéljünk az általa éppen elért jó dolgokról, csak szidjunk mindenkit, aki vele együtt állt a sajtó elé. Nyilván a másik oldal is hasonlóan üzemel.
Szóval ha az emberek - és leginkább a politikusok - hajlandóak lennének kihúzni a fejüket a homokból, és esetleg több embert, több oldalt meghallgatni, akkor feleslegessé válna, hogy a parlamentben egymás fejéhez vágják, ki is a nagyobb geci (nyílt parlamenti közvetítések után szabadon).
Én is szeretnék már egyszer úgy véleményt mondani, hogy nem kapom meg kapásból, hogy valamelyik oldalnak a bérence/fizetettje vagyok, vagy ha már mégis, akkor valaki igazán elkezdhetne utalgatni a számlámra, mert a jelenlegi felállás gazdaságilag nem igazán éri meg nekem.
Remélem, hamarosan eljutunk egy olyan szintre, ami Európa-szerte majdnem mindenhol működőképes.
Judit
Megjegyzések