Mondd, hogy vagy képes nyugodtan hátradőlni, amikor a gyermeked éppen megszakad a középiskolában, hogy ne szívassák halálra a tanárok, miközben az ottani nyolc óra után még otthon ötöt tanul? Nem zavar, hogy nem látod, csak vacsoránál? Nem zavar, hogy magára zárja az ajtót? Nem érdekel, hogy megint be vannak dagadva a szemei, mert telesírta a párnáját, miután egy tanár haszontalannak nevezte? Nem zavar, hogy darabokban van az önbecsülése?
Mondd, hogy vagy képes nyugodtan aludni, miközben szépen lassan, hetente hat napot kell végigdolgozni? Mindennap nyolc órát, úgy, hogy a fizetésed egyetlen forinttal sem lesz több? Téged nem zavar, hogy napról-napra megszakadsz, a pénzed egyre kevesebb, a kenyér pedig egyre csak drágább lesz?
Mondd, nem zavar, hogy nélküled döntenek rólad?
Nem zavar, hogy sosem lesz nyugdíjad?
Hogy nincs lakástakarék?
Mondd, miféle funda-mentalitás ez az egész?
Nem zavar, hogy rád omlik a kórház fala? Hogy levonják a TB-t, de fizetned kell, ha még ebben a hónapban ellátásra szorulsz? Nem bosszant, hogy többen halnak meg kórházakban összeszedett fertőzésekben, mint amennyien olyan gondokban, ami miatt bekerültek?
Nem zavar, hogy lassan kiraknak az Unióból? Nem érdekel, hogy üresen áll a stadion? Nem zavar, hogy már a harmadik szomszédod költözik be? Hogy az előző kettő évente egyszer képeslapot küld Angliából?
Nem zavar, hogy több magyar él Londonban, mint Székesfehérváron?
Nem zavar, hogy nálunk bűnözőnek számít a hajléktalan, de az nem, aki közpénzből - az általad megtermeltből - megy helikopteres utazásra?
Nem zavar, hogy épp csak annyira elég a pénzed, hogy ne tudj kényelmesen éhen halni?
Mondd, menjek vagy maradjak?
Itt akarjam hagyni a süllyedő hajót? Menjek, hagyva, hogy egyedül, kényelmesen hátradőlve fagyj majd halálra, amikor a fűtéshez sem lesz majd jogod? Menjek? Éljek vígan, amíg idehaza mindenki megszakad?
Tudod, veled ellentétben, engem zavar, hogy vannak barátaim, akiket évente mindössze kétszer látok, mert csak ilyen gyakorisággal jönnek haza Németországból.
Tudod, engem zavar, hogy egy gyerekkori barátomat nem láttam már több, mint négy éve, ugyanis Kanadából nem érzi úgy, hogy haza kéne jönnie.
Tudod, bennem minden nap felmerül, hogy menjek vagy maradjak.
Te mit gondolsz?
Menjek vagy maradjak?
Maradjak? Maradjak, hogy a jövőmet egyre sűrűbben fedje el a köd? Hogy bizonytalan legyek? Hogy mindennap úgy menjek aludni, hogy nem tudom még kiszámítani sem, mit hozhat a holnap?
Maradjak? Annak ellenére is, hogy semmi nem lesz biztos az életemben?
Menjek, noha szeretem a hazámat?
Menjek, noha a nyelvem a magyar?
Menjek, noha ideköt minden szálam?
Menjek, noha itt élnek, akiknek mindent köszönhetek?
Mondd, te mit javasolsz?
Menjek
vagy maradjak?
Mondd, nem zavar, hogy nélküled döntenek rólad?
Nem zavar, hogy sosem lesz nyugdíjad?
Hogy nincs lakástakarék?
Mondd, miféle funda-mentalitás ez az egész?
Nem zavar, hogy rád omlik a kórház fala? Hogy levonják a TB-t, de fizetned kell, ha még ebben a hónapban ellátásra szorulsz? Nem bosszant, hogy többen halnak meg kórházakban összeszedett fertőzésekben, mint amennyien olyan gondokban, ami miatt bekerültek?
Nem zavar, hogy lassan kiraknak az Unióból? Nem érdekel, hogy üresen áll a stadion? Nem zavar, hogy már a harmadik szomszédod költözik be? Hogy az előző kettő évente egyszer képeslapot küld Angliából?
Nem zavar, hogy több magyar él Londonban, mint Székesfehérváron?
Nem zavar, hogy nálunk bűnözőnek számít a hajléktalan, de az nem, aki közpénzből - az általad megtermeltből - megy helikopteres utazásra?
Nem zavar, hogy épp csak annyira elég a pénzed, hogy ne tudj kényelmesen éhen halni?
Mondd, menjek vagy maradjak?
Itt akarjam hagyni a süllyedő hajót? Menjek, hagyva, hogy egyedül, kényelmesen hátradőlve fagyj majd halálra, amikor a fűtéshez sem lesz majd jogod? Menjek? Éljek vígan, amíg idehaza mindenki megszakad?
Tudod, veled ellentétben, engem zavar, hogy vannak barátaim, akiket évente mindössze kétszer látok, mert csak ilyen gyakorisággal jönnek haza Németországból.
Tudod, engem zavar, hogy egy gyerekkori barátomat nem láttam már több, mint négy éve, ugyanis Kanadából nem érzi úgy, hogy haza kéne jönnie.
Tudod, bennem minden nap felmerül, hogy menjek vagy maradjak.
Te mit gondolsz?
Menjek vagy maradjak?
Maradjak? Maradjak, hogy a jövőmet egyre sűrűbben fedje el a köd? Hogy bizonytalan legyek? Hogy mindennap úgy menjek aludni, hogy nem tudom még kiszámítani sem, mit hozhat a holnap?
Maradjak? Annak ellenére is, hogy semmi nem lesz biztos az életemben?
Menjek, noha szeretem a hazámat?
Menjek, noha a nyelvem a magyar?
Menjek, noha ideköt minden szálam?
Menjek, noha itt élnek, akiknek mindent köszönhetek?
Mondd, te mit javasolsz?
Menjek
vagy maradjak?
Judit
Megjegyzések